A zenekar által használt kézi harangok (handbells) az amerikai Malmark cég által készített hangszerek. A harangtest a hozzá kapcsolódó rugalmas nyéllel és a harangban található nyelvvel együtt alkotja a hangszer főbb részeit. Az ütős hangszerek új generációjához tartozó harangok számos variációban megszólalhatnak, leggyakrabban a játékos kezében fogva (tiszta, csengő hangzás), de nem ritka, hogy a harangasztalon (pizzicato) vagy ütővel megütve (staccato) csendülnek fel.

A harangok tiszta bronz öntvényből készülnek, megközelítőleg 80% vörösréz és 20 % ón felhasználásával. Hangmagasságuk a harangtest nagyságától függ. Miután elkészült a harang, minden egyes harangnak külön-külön meghatározzák azt a pontját, ahol a legjobb hangzást biztosítja. A harangot megjelölik ezen a ponton, és a harangtestet rögzítik ebben az állásban, majd ezt követi egy zenei és mechanikai vizsgálat is, mielőtt a többi haranggal együtt egy készletté alakítanák őket. A harangöntő mesterek kezében a nyers bronz érzékeny, tiszta hangú hangszerré alakul, a harangjátékosok kezében pedig Isten dicséretének és mindannyiunk örömének eszközévé válik.

A hangszereket több mint 30 év óta gyártó cég számos fejlesztést hajtott végre a tökéletes és művészi hangzás elérése érdekében. A kezdetekben még csak 2 oktávos 25 db harangból álló készletektől máig eljutottak a 85 db harangból álló 7 ½ oktávos készletekig. A legmélyebb hangú, s legnagyobb súlyú harangokat ma már alumíniumból készítik.

Harangzenekarok az Egyesült Államokban az 1950-es évektől sorra alakultak gyülekezetekben, iskolákban, egyetemeken. Mára kiterjedt szövetséggé szerveződtek, amely fesztiválokat, szakmai találkozókat, továbbképzéseket szervez tagjainak, valamint magazint ad ki tájékoztatásukra.